Ki vagyok én?

Ma nincs időm írni. Újat. Ezért kotorásztam egy kicsit az archívumban, hogy legyen mit olvasnotok este! Az alábbi interjút a Central Médiaakadémia újságíró képzésére való jelentkezésemkor nyújtottam be, egyfajta pályaműként. Ami alapján be is hívtak felvételizni. S hogy felvettek-e? Az interjú végén elárulom!

1. Mit csinál a legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?

Olvasok. Ha tehetem, akkor régimódi formában papíralapú könyvet forgatok egy fotelben ülve vagy az ágyon fekve. Ha pedig igazán kreatív kikapcsolódásra vágyom, a blogomat írom. Itt megtekinthető: fiusanya.blogspot.com

2. Hová költözne el legszívesebben?

Három éven át éltem Németország szívében, Darmstadtban. Ez a Pécs méretű kisváros azóta is vonz. A mai napig hiányzik az a természetközeliség, ami ott meghatározta az életünket. A nyelvtudást naponta karban tartom a német férjem segítségével, tehát nem lenne gond az újbóli beilleszkedés.

3. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?

Az a fajta szétszórtság, ami miatt valaki több programot szervez ugyanarra az időpontra. Sajnos ez rám is jellemző. A környezetem ezt elég nehezen tolerálja, így karácsonyra rendszeresen kapok határidőnaplót, családi tervező naptárt. Sőt, az igazán elszántak tavaly megleptek egy okostelefonnal is.

4. Van olyan téma, amiről nem szeret beszélni?

Nincs, bármiről szívesen beszélek. Roppant közlékeny vagyok, állítólag még álmomban is jár a szám. Anyaként viszont gyűjtöttem néhány negatív tapasztalatot a gyerekes témákkal kapcsolatban. Ma már kétszer is meggondolom, mit mesélek el egy másik anyának a gyerekeimről. Akár jót, akár rosszat mondok ugyanis, az illető többnyire megpróbál rátromfolni az én történetemre. Ebből pedig csak ritkán jövök ki jól.

5. Kinek a tehetségét irigyli?

Mindenkiét, aki jobb zenei érzékkel rendelkezik nálam. A nagyobbik fiamat éppen ezért írattam zeneoviba, és titkon reménykedem, hogy egyszer tiszteletjegyem lesz az Operában.

6. Ha más hivatást választhatna, mi lenne az?

A végzettségem szerint közgazdász és gazdasági szakfordító vagyok. Hivatásomnak az írást választottam. Ha ezen a pályán mégsem tudnék érvényesülni, még mindig felcsaphatok idegenvezetőnek, erről is van papírom. Szeretném egyszer ismertté tenni a vezetéknevemet. Legalább annyira, hogy pizzarendeléskor ne kérdezzenek vissza: micsoda? Milyen névre?

7. Melyik a legértékesebb tulajdona?

A leginkább kitérdesedett farmerom. Mindig eszembe jut róla, mennyit játszom, csúszok-mászok a gyerekeimmel a nappalink padlóján. Máskülönben nem ragaszkodom tárgyakhoz egyáltalán, én elsősorban emberekhez kötődöm.

8. Ha újraélhetné élete egy pillanatát, melyik lenne az?

Tizennyolc évesen jutottam fel először a Börzsöny legmagasabb pontjára. Ott, a Csóványoson állva egyesültem a természettel. Ezt bármikor szívesen újra átélném!

9. Mi a kedvenc könyve?

Erich Kästner-től a "Három ember a hóban". Egyszuszra elolvastam az egészet, annyira szórakoztató volt a történetvezetés és az írás stílusa. Bárkinek jószívvel ajánlom!

10. Mi a kedvenc idézete?

Mióta blogot írok, gyakran eszembe jut Gabriel García Márquez egyik könyvének a címe: "Azért élek, hogy elmeséljem az életemet". Nálam ez pontosan így van. Gyakran még a legizgalmasabb kaland közben is azt pörgetem az agyamban, hogyan, milyen megfogalmazásban fogom az élményeimet tálalni az olvasóimnak.

+1 Ki volt az, aki a legjobban elkapta az Ön lényegét, és mit mondott pontosan?

Egy kedves barátom állította egykoron, hogy nem vagyok egyéb, csak egy józan bolond. Erre nagyon büszke vagyok! Apukámra is mondták ezt valaha...

Te! Ha! Tudtam, hogy le fogsz görgetni! Most már csak azért sem árulom el! Várjál csak szépen hétfőig! Most pedig olvasd az interjút izibe!

ÚÚÚÚÚÚtálok várni!