Eredetileg azért ültem ide a géphez, hogy elkészítsem az első házi feladatomat. Hírt kéne írnom egy megadott sajtóanyag alapján. Izgi! Persze aztán eszembe jutott, hogy akár adhatnék hírt magamról is. Legyen!
Szóval felvettek! Nem is akármilyen eredménnyel! A tesztíráson speciel én domborítottam a legemlékezetesebben. 48 pont! 50-ből. Nem is olyan rossz! Életemben először hasznomra vált, hogy gyakorlatilag minden szabad percemben olvasok. Na persze nem szépirodalmat. Híreket. Online! 2002 óta van nekem egy titkos szentháromságom: index, origo, nlc. Esetleg néha a vicclap.hu. Ezeket böngészem ától cettig, különös figyelmet szentelve a napi politikának és a celebhíreknek. Az utóbbiakat pedig különösebb erőfeszítés nélkül (sokszor akaratom ellenére!) megjegyzem. Borzalmasan idegesítő szokás ez a hírbuziság. Mióta okostelefonom van, még jobban rágerjedtem erre a napi foglalatosságra. Már komolyan fontolgattam egy elvonót.
És akkor felvirradt november hetedike, a felvételi napja. Nem mondom, hogy óriási hevülettel indultam a Szépvölgyi út felé. Egyáltalán nem. Előző este nálunk aludt a tesóm. Aki ismer, tudja, hogy ez mit jelent. Volt szerencsénk hajnali háromig beszélgetni. Na, nem a nappaliban ülve egy jó pohár bor mellett. Csak a konyhában állva, hátunkat a pultnak vetve, mert úgyis mindjárt megyünk lefeküdni. Erre úgy tízpercenként figyelmezetettük is egymást. Hogy most már tényleg indul a görög aludni. Dehát ez a szép az életben. Hogy van az embernek olyan testvére, akivel éjszakákat át tud beszélgetni. Nekem mindjárt négy is van. Irigyeljetek!
A felvételi napja viszont csak felvirradt, én pedig szinte egy szmhunyásnyit nem aludtam. Komolyan megfordult a fejemben, hogy én aztán be sem megyek. De csak bevonszoltam magam. És pont azt kérdezték, amit én olyan jól tudok. Mert állandóan híreket olvasok!
Folyt. köv.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen