Amikor a csomagtartóban...

Éppen a napokban harminc éves ez az emlék, gondoltam, megírom. Mielött elfelejteném!! 1994. június vége felé járunk, péntek volt akkor is, mint ma. Elballagtunk szépen. Az általános iskolából, honnan máshonnan? Nekem az egy csodálatos, diadalittas nap volt, arról nem beszélve, hogy fülig szerelmes voltam egy évfolyamtársamba...na, de haladjunk szépen sorjában. Illetve kanyarodjunk vissza a tanév elejére. Egy nagyon fontos, eseménydús tanév volt ez, mint a magyaroknak általában. A nyolcadik! Az egész életed ezen az éven áll vagy bukik Terike! 1993 szeptember 1-jén, ahogy oldalogtunk be a tanterembe, még a világon semmi nem utalt arra, hogy ennek az évnek a végen meg fogok dicsöülni. Az osztálytársaim nagy része rendesen megnött a nyáron, án meg csak lestem fel rájuk, pedig magasított talpú szandállal ke´szültem erre a napra, úgy emlékszem. A teljes elkámpicsorodástól csak az a tény mentett meg, hogy új fiú érkezett az osztályba, nem is akármilyen! Sajnos az efeletti örvendezés csupán néhány percig tartott, az ások kevesebben voltak, hozzájuk irányították a Don Juant. De azért mégis, micsoda izgalom!