Két és fél év nagy különbség. Időben, térben egyaránt. Hát még a fiaim között. Hallgassátok csak:
Tóbiás: Anya, tudtad? Most nem tavasz van, hanem rügymozdító március!
Flóri történetet mesél: Apa Fofó Meme Auá Popó (vagyis apa elvitte a macskát az állatorvoshoz műtétre....)
Dienstag, 31. März 2015
Montag, 23. März 2015
Enyém, tiéd!
Nincs hely, nincs hely, nincs hely! Hát fújd a gyertyát gyorsan el és kívánj szépeket!!!! Boldog NEM születésnap...hú! De zavaros! Pedig én csak arra akarok utalni, hogy ma egy éves a blog!!! Éljen, éljen! De közben azt is meg akartam osztani veletek, hogy IMÁDOM azt a részt az Alíz Csodaországban című filmben, amikor 364 NEMszületésnapot ünnepelnek egyhuzamban...na, ne legyek már ennyire nyakatekert és körmönfont és egyáltalán. Hiszen láttunk már macskát mosoly nélkül....
Szóval ezt is megértük! Egy éve sikerült fenntartanom magamat meg a figyelmeteket. Azt nem állíthatom, hogy masszív olvasótáborom alakult ki, de azért a stabil olvasóim megvannak. Sőt! Múlt szombaton kedvenc blogként is hivatkoztak rám. Szóval már megérte!
Imádom magamat olvasni amúgy, tudtátok? Valójában semmi nem szórakoztat annyira, mint a saját soraim! Úgyhogy az imént újra átfutottam néhány bejegyzésemet, még a hőskorból. Mit is ígértem nektek és magamnak egy évvel ezelőtt? Lesz majd szó a fiaimról (volt!), az életmódváltásról (ez is sikeresen abszolválva a Nők Lapjának köszönhetően), és amit akkor még nem is tudtam (csak reméltem): elindultam az íróvá válás útján. Csak így tovább! Ja és még egy lényeges momentum: most is tele van csokinyuszival a titkos szekrény, ugyanúgy, mint egy éve, de most eszembe se jut megenni őket (palacsintával vártak este a fiaim!) És még mindig vállalhatatlan rendetlenségben tartom a hivatalos irataimat...bár az idevágó mappákat már régesrég megvettem.
De nézzünk a jövőbe! Mit ígérek a következő évre? Újabb ötven színvonalas posztot Tóbikáról, Flórikáról, múlt és jelen nagy tetteiről és írói kibontakozásomról, az első öt és még számtalan másik kilométer lefutásáról, a 40-42-es ruhatáram aktivizálásáról....
...és arról, hogy az élet SZÉP!!!!!!!!!!! (itt pont Törökben rovom a köröket)
Szóval ezt is megértük! Egy éve sikerült fenntartanom magamat meg a figyelmeteket. Azt nem állíthatom, hogy masszív olvasótáborom alakult ki, de azért a stabil olvasóim megvannak. Sőt! Múlt szombaton kedvenc blogként is hivatkoztak rám. Szóval már megérte!
Imádom magamat olvasni amúgy, tudtátok? Valójában semmi nem szórakoztat annyira, mint a saját soraim! Úgyhogy az imént újra átfutottam néhány bejegyzésemet, még a hőskorból. Mit is ígértem nektek és magamnak egy évvel ezelőtt? Lesz majd szó a fiaimról (volt!), az életmódváltásról (ez is sikeresen abszolválva a Nők Lapjának köszönhetően), és amit akkor még nem is tudtam (csak reméltem): elindultam az íróvá válás útján. Csak így tovább! Ja és még egy lényeges momentum: most is tele van csokinyuszival a titkos szekrény, ugyanúgy, mint egy éve, de most eszembe se jut megenni őket (palacsintával vártak este a fiaim!) És még mindig vállalhatatlan rendetlenségben tartom a hivatalos irataimat...bár az idevágó mappákat már régesrég megvettem.
De nézzünk a jövőbe! Mit ígérek a következő évre? Újabb ötven színvonalas posztot Tóbikáról, Flórikáról, múlt és jelen nagy tetteiről és írói kibontakozásomról, az első öt és még számtalan másik kilométer lefutásáról, a 40-42-es ruhatáram aktivizálásáról....
Samstag, 7. März 2015
Fun fearless female
A péntek nálunk mindig rohanós nap. Főleg, ha délután iskolába megyek. Mint az őrült, rohanok fél egykor Tóbikáért az oviba, egykor már a nulláson kell döngetnem, hogy kettőre beérjek. Így volt ez tegnap is. Gyerünk, gyerünk fiam, öltözzél, vedd le a benti cipődet, majd otthon mész el pisilni, anyádat hajtja a tudásszomj. A gyermek nagy elánnal készülődne, de csak toporog, csak mocorog, végül így szól: Anya, mondanom kell valamit. Jaj, kisfiam, fontos, sürgős, most? Igen! - hangzik a határozott felelet. Jó, de csak röviden. Leülünk, átkarol, majd a két kezébe veszi az arcomat. Boldog nőnapot Anya! - anya les, szipog, s ami a lényeg, hogy már egyáltalán nem siet. Drága Kisfiam! Hát te honnan tudsz ilyeneket? Kiket ünneplünk nőnapon? S nem késik a felelet: az asszonyokat és a hölgyeket! Te asszony vagy, mert neked van férjed!
Nem könnyű, de azért igyekszem!
Nem könnyű, de azért igyekszem!
IDonnerstag, 5. März 2015
Money can't buy
Basszus, állandóan magamról írok, pedig van nekem két elragadó fiam is. A nagyobbik valami eszement verbalitással rendelkezik, már most. Két dialógus a közelmúltból:
Tóbi: Anya, neked sok pénzed van? Mindent megvehetsz?
Anya: Nem, nem vehetek meg mindent. Egészséget és boldogságot például nem lehet pénzért venni.
Tóbi: Csak szeretetből?
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!
De van tovább is:
Tóbi: Anya, tudtad, egyszer a földből el fog fogyni az olaj. És akkor minden autó állni fog.
Anya: Igen? És lesz olyan autó, ami tud majd menni?
Tóbi: Igen, az elektroautó!
Négy és fél éves a szentem...
Három éve már ennek, hogy ilyen kis szöszi volt...
Tóbi: Anya, neked sok pénzed van? Mindent megvehetsz?
Anya: Nem, nem vehetek meg mindent. Egészséget és boldogságot például nem lehet pénzért venni.
Tóbi: Csak szeretetből?
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!
De van tovább is:
Tóbi: Anya, tudtad, egyszer a földből el fog fogyni az olaj. És akkor minden autó állni fog.
Anya: Igen? És lesz olyan autó, ami tud majd menni?
Tóbi: Igen, az elektroautó!
Négy és fél éves a szentem...
Amikor a golyó
Lassan kezdek rábredni, apukám mibe őrült bele időnként. Többek között, persze. Abba, hogy ha ő valamit leírt (és nyilvan ő erről a valamiről ezerszázalékosan meg volt győződve), akkor azt százan százféleképpen értelmezték. Meg értékelték. Az egekbe magasztalák. Esetleg a sárba tiporták. Mert ez egy ilyen szakma. Már én is tudom, pedig hol vagyok én még a komoly művektől. De már házi feladatnak is sikerült olyan megosztót írnom, amivel egymásnak ugrasztottam a két kurzusvezetőmet. A feladat az volt, hogy írjunk egy jegyzetet max. 800 karakterben egy aktuális témáról. A leadási határidő febr. 20. volt, így én nem is írhattam másról, mint:
Nyelvtudás
Oroszul tudni kell. Vagy legalább
angolul. Helyesen. De mit tehet a mai fiatal? A rendszerváltás
kultuszminisztere a legnagyobb tetteként hangoztatja, hogy 1989-ben
eltörölte a kötelező orosznyelv oktatást. Ezért mi, '80-asok
már csak hírből ismerjük a cirill betűket. Meg a hírekből.
Például a keddiekből, amikor egy alul(sem)öltözött hölgy
próbálta hazatérésre biztatni Oroszország első emberét. Putin
go at home! - sértette a fülét az angolt legalább alapszinten
bíróknak. Bár a közelben állók inkább a meztelen domborulatok
láttán hüledeztek. Még a készenléti rendőrök is megdermedtek.
Egy percen keresztül ömlöttek a szitokszavak, mire képesek voltak
határozott cselekedetre. Később kiderült: az aktivista Párizsból
érkezett. Ott sosem volt kötelező az orosz nyelv. Úgy tűnik, az
angol sem.
****************
Én természetesen minden olvasáskor elhűlök attól a zsenialitástól, amit sikerült belesűrítenem ebbe a néhány sorba. De nincs ezzel mindenki így:
"Alapvetően teljesítetted a feladatot: rövid vagy, tömör, egy
logikára felhúzott… - mégis, nem érintettél meg. És nem
azért, mert én
nem figyeltem a Putyin-keddet, de nem mondtál ki semmi pluszt: plusz
érzelmet, plusz véleményt vagy bármit."
Szinte már azon kapnám magam, hogy elgondolkozom, hogyan lehetett volna a fenti elvárásoknak megfelelni. De akkor gyorsan előhúzom a másik ítéletet:
"Ritkán
ellentétes a véleményünk, de most határozottan az:
nekem nagyon tetszett - éppen a fanyar, intellektuális humora
miatt. Tökéletes ÉS glossza stílusában íródott - és hogyne
lenne benne vélemény! (Nekem még a cím is tetszik, ebben a
kontextusban ez is fanyar, ironikus.)"
Na most akkor fasza gyerek vagyok vagy fasza gyerek vagyok??
Vagy ahogy már Ümit barátom is megmondta: you can not be everybody's Darling!!!!
Samstag, 28. Februar 2015
Majdnem kész
Írhattam volna címnek azt is, hogy dicsőségfal. Mert valójában erről van szó. Értékeltek, és nem is akárhogyan. Hadd állapítsam meg, hogy soha, egyik iskolámban sem értem el ilyen sikereket, mint itt és most. Lehet, hogy életemben először a nekem megfelelő iskolát/képzést választottam? Van rá esély. De nézzük, mit is írtak a félévi szöveges értékelésemben (majdnem, mint az alsó tagozat első osztályban: nincsenek jegyek, csak szöveges értékelés!)
Love peace and happiness
"Évfolyamának
egyik legígéretesebb tehetsége: már az első félévben felhívta
magára a figyelmet aktivitásával, okos kérdéseivel és kitűnő
házi feladataival."
Vagyis rengeteget pofázik órán, főleg magáról, a végtelenségig exhibicionista és grafomán. Nem véletlenül hívták már ált. iskola másodikban kotyogó kávéfőzőnek a tanárai.
"Határozottan van érzéke a szakmához, hiszen okosan, jól
ír, szinte hibátlanul, nyomdakészen."
Szegény apám, ha látná, hova vezetett az újságírói szakmától való állandó tiltása....
"Majdnem kész újságíró. Kifogástalanul és már most egyéni
ízekkel ír, szinte nyomdakészen. Kis szerkesztői segítséggel
nagy, komplex témák megírására is képes lesz."
Öröm, boldogság. Ráadásul a héten elkezdtem publikálni is.
Itt:
meg itt:
és még itt is:
Boldog vagyok!!!
Mittwoch, 18. Februar 2015
Flórián 24
hónapos. Azaz kettő tehát két éves. Még alszik, ezért tudok írni róla. Meglátjuk, meddig jutok. Kezdem.
Vissza egy picit az időben. Egészen 1995-ig. Február 19, vasárnap. Szép, napos idő volt. Reggel nagyon sportos módon usziba mentünk. Még szaunáztunk is. Ebédre vendégeket vártunk, ezért siettünk haza. Meg is érkeztek, egy baráti család, néhány idétlen kamasz fiukat is magukkal hozták. Egészen pontosan négyet az ötből. Ültünk, ücsörögtünk a gyerekszobában. Vagy hallgattunk, mint a sülthalak, vagy nyeítettünk, mint a lovak (Janikovszky után szabadon). Ha mostanában erre a napra gondolok (ami sok szempontból meghatározó volt amúgy az egész életemre nézve, csak ezt akkor még nem tudtam), mindig elképzelem: egy angyal száll le közénk, és mindenkinek elmondja, mi fog vele történni 18 év múlva ezen a napon. Velem ez történt:
8:32-kor megszületett Flórián, az én gyönyörű, csillagszemű kicsi fiam! Milyen is ő? Itt megint el kell egy kicsit kalandoznom. Főleg időben. Vagy térben. Ahogy akarjátok. Szóval nekem nagyon, de nagyon nehéz volt anno elképzelnem, hogy Tóbiás (akiről meg voltam győződve, hogy a világ legszebb, legaranyosabb, legokosabb és leghuncutabb kisfiúja) után még bárki labdába rúghat nálam. Lesz még egy fiam? Az milyen lesz? Mármint milyen érzés? Őt is fogom szeretni? És ő is szép lesz, meg okos és aranyos? Lehetséges ez egyáltalán? Fogok erről írni bővebben majd, mert egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, amin keresztülmentem.
Röviden: igen. Őt is szeretem. Nem. Imádom! És ő is okos (nagyon), meg aranyos (hihetetlenül), szép (fantasztikusan), és huncutságban bőven felülmúlja a bátyját. De akkor haladjunk szépen sorjában.
Flórika kb. 13 kg, kb. 90 cm, 92-es ruhákat hord, a cipőmérete 24-es. Gyönyörű tejfölszőke haja van, mélykék szeme, melynek mandula formáját az apai ükapjától örökölte. És most fölébredt. Szóval folyt. köv.
Isten éltessen sokáig, édes drága gyönyörű kisfiam!!!!
Na, akkor ahogy ígértem, folytatom:
Szóval Flórián. Florimori, Floresz, Florcsika, ahogy becézni szoktam. Floreszkó, és Floreszkónió! Van még egy titkos neve is, azt csak kettesben használjuk, nem írom ide. Na!
Nézzük, mit tud a kicsike! Nevetni, na azt nagyon tud. Meg röhögőgörcsöt kapni! És persze huncutkodni, szemtelenkedni és elképesztő csínytevéseket kiagyalni. Például vizeskedni nagyon szeret(ne). A kertben is, már most, februárban is akár. Elő is kereste a homokozóból a locsolókannáját, és kérte, hogy azt most azonnal töltsem meg. Mondom neki, nem, ahhoz még túl hideg van. Erre Flórika jobbra, óriási elánnal, el. Megyek titokban után, nézem, hol lehet olyan vízforrás, amit csak ő ismer, én meg nem. Amit ezután láttam, attól megdöbbentem. Még korábban kivittük ugyanis a kertbe szappanbuborékfújót, ebből próbálta áttölteni a szappanos vizet őkelme, amikor nyakoncsíptem (előugrottam egy bokor mögül egészen pontosan). Szóval számomra egészen meglepő kombinációs képességgel rendelkezik! Más szóval okos, rettentően eszes, valójában egy kis zseni. Csak még nincs elég eszköze, hogy ezt szépen kifejezze. A szókincse meglehetősen bő már, de ha direkte megkérem, hogy mondjon ezt-azt (pl. gólya, teki, majom), akkor csak annyit válaszol kategorikusan: NEM! Érdekes, igent nem tud mondani. Magyarul. A ja már nagyon régóta megy neki, ezzel bármilyen vitát le tud zárni nagyon gyorsan. Pl. amikor arról érdeklődöm, akar-e lekvárt kanalazni üvegből. Vagy az asztal tetején táncolni. Ilyenek. Nem kell ám mindig tanítgatni, van, amit magától is nagyon gyorsan megtanul. A német nagyanyja elé például így rohant ki a kapun: OMMMA! És azóta is mondja neki, napjában többször. Omi nagy nagy örömére persze. Meg vannak fejlődések is. A mentőautó nagyon sokáig volt íííóóóóó, valamelyik nap meg már olyan szépen mondta, hogy níííínóóóó, hogy majd hanyatt estem.
De azért az igazi erőssége a mozgás. Mind a nagy-, mind a finommotorikája nagyon fejlett, egészen apró dolgokat össze tud már kapcsolni, be tud fűzni, szépen rajzolgat és festeget is, nem önti ki a vizet. Ja, meg van nekünk egy tesztjátszóterünk, ahová a gyerekeim azt hiszik, mókából és kacagásból megyünk. Valójában megfigyelem őket. Ki mennyit fejlődött. Mert marha nagy, rengeteg félelmetesen magas és csavaros játékkal. Hihetetlen, de még mindig van egy torony, ahová Flórika gond nélkül felmászik, a tesója pedig inkább még mindig kihagyja. Szóval nem fél a magasban (sem), elég, ha én aggódom érte rettenetesen. Volt, aki már egyenesen helikopter-szülőnek nevezett emiatt, de én ezzel mit sem törődve akkor is megyek vele mindenhová. Talán azért, mert mát láttam leesni. Meg aztán semmi félelemérzet nincs benne. Úgyis rám fér egy kis mászás, na!
Na, de mitől van ennyi energiája? Eszik rendesen, hála Istennek. Bármit, bármikor, bárhol. Nyáron szépen kijöttek az őrlőfogai (az utolsó négy hiányzik még), úgyhogy a pépesítéssel sem kell bíbelődnöm régóta. Nem válogatós egyáltalán, a zöldséget-gyümölcsöt kifejezetten szereti. Néha mondjuk túlzásokba is esik etéren. A szomszéd hóemberének az orrába azért mégsem kellett volna beleharapni, vagy mégis? Szerinte vfinom volt...
Amúgy időközben felébredt. Itt ül az ölemben. Szóval időm kevés. Flórika bármikor úgy dönthet, most már hagyjam abba. De addig is leírom, hogy márc. 2-től bölcsibe megy. Az apukája fogja beszoktatni. De most megyünk, eszünk egy kicsit a tegnapi torta maradékából. Írok majd még!
Vissza egy picit az időben. Egészen 1995-ig. Február 19, vasárnap. Szép, napos idő volt. Reggel nagyon sportos módon usziba mentünk. Még szaunáztunk is. Ebédre vendégeket vártunk, ezért siettünk haza. Meg is érkeztek, egy baráti család, néhány idétlen kamasz fiukat is magukkal hozták. Egészen pontosan négyet az ötből. Ültünk, ücsörögtünk a gyerekszobában. Vagy hallgattunk, mint a sülthalak, vagy nyeítettünk, mint a lovak (Janikovszky után szabadon). Ha mostanában erre a napra gondolok (ami sok szempontból meghatározó volt amúgy az egész életemre nézve, csak ezt akkor még nem tudtam), mindig elképzelem: egy angyal száll le közénk, és mindenkinek elmondja, mi fog vele történni 18 év múlva ezen a napon. Velem ez történt:
8:32-kor megszületett Flórián, az én gyönyörű, csillagszemű kicsi fiam! Milyen is ő? Itt megint el kell egy kicsit kalandoznom. Főleg időben. Vagy térben. Ahogy akarjátok. Szóval nekem nagyon, de nagyon nehéz volt anno elképzelnem, hogy Tóbiás (akiről meg voltam győződve, hogy a világ legszebb, legaranyosabb, legokosabb és leghuncutabb kisfiúja) után még bárki labdába rúghat nálam. Lesz még egy fiam? Az milyen lesz? Mármint milyen érzés? Őt is fogom szeretni? És ő is szép lesz, meg okos és aranyos? Lehetséges ez egyáltalán? Fogok erről írni bővebben majd, mert egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, amin keresztülmentem.
Röviden: igen. Őt is szeretem. Nem. Imádom! És ő is okos (nagyon), meg aranyos (hihetetlenül), szép (fantasztikusan), és huncutságban bőven felülmúlja a bátyját. De akkor haladjunk szépen sorjában.
Flórika kb. 13 kg, kb. 90 cm, 92-es ruhákat hord, a cipőmérete 24-es. Gyönyörű tejfölszőke haja van, mélykék szeme, melynek mandula formáját az apai ükapjától örökölte. És most fölébredt. Szóval folyt. köv.
Isten éltessen sokáig, édes drága gyönyörű kisfiam!!!!
Na, akkor ahogy ígértem, folytatom:
Szóval Flórián. Florimori, Floresz, Florcsika, ahogy becézni szoktam. Floreszkó, és Floreszkónió! Van még egy titkos neve is, azt csak kettesben használjuk, nem írom ide. Na!
Nézzük, mit tud a kicsike! Nevetni, na azt nagyon tud. Meg röhögőgörcsöt kapni! És persze huncutkodni, szemtelenkedni és elképesztő csínytevéseket kiagyalni. Például vizeskedni nagyon szeret(ne). A kertben is, már most, februárban is akár. Elő is kereste a homokozóból a locsolókannáját, és kérte, hogy azt most azonnal töltsem meg. Mondom neki, nem, ahhoz még túl hideg van. Erre Flórika jobbra, óriási elánnal, el. Megyek titokban után, nézem, hol lehet olyan vízforrás, amit csak ő ismer, én meg nem. Amit ezután láttam, attól megdöbbentem. Még korábban kivittük ugyanis a kertbe szappanbuborékfújót, ebből próbálta áttölteni a szappanos vizet őkelme, amikor nyakoncsíptem (előugrottam egy bokor mögül egészen pontosan). Szóval számomra egészen meglepő kombinációs képességgel rendelkezik! Más szóval okos, rettentően eszes, valójában egy kis zseni. Csak még nincs elég eszköze, hogy ezt szépen kifejezze. A szókincse meglehetősen bő már, de ha direkte megkérem, hogy mondjon ezt-azt (pl. gólya, teki, majom), akkor csak annyit válaszol kategorikusan: NEM! Érdekes, igent nem tud mondani. Magyarul. A ja már nagyon régóta megy neki, ezzel bármilyen vitát le tud zárni nagyon gyorsan. Pl. amikor arról érdeklődöm, akar-e lekvárt kanalazni üvegből. Vagy az asztal tetején táncolni. Ilyenek. Nem kell ám mindig tanítgatni, van, amit magától is nagyon gyorsan megtanul. A német nagyanyja elé például így rohant ki a kapun: OMMMA! És azóta is mondja neki, napjában többször. Omi nagy nagy örömére persze. Meg vannak fejlődések is. A mentőautó nagyon sokáig volt íííóóóóó, valamelyik nap meg már olyan szépen mondta, hogy níííínóóóó, hogy majd hanyatt estem.
De azért az igazi erőssége a mozgás. Mind a nagy-, mind a finommotorikája nagyon fejlett, egészen apró dolgokat össze tud már kapcsolni, be tud fűzni, szépen rajzolgat és festeget is, nem önti ki a vizet. Ja, meg van nekünk egy tesztjátszóterünk, ahová a gyerekeim azt hiszik, mókából és kacagásból megyünk. Valójában megfigyelem őket. Ki mennyit fejlődött. Mert marha nagy, rengeteg félelmetesen magas és csavaros játékkal. Hihetetlen, de még mindig van egy torony, ahová Flórika gond nélkül felmászik, a tesója pedig inkább még mindig kihagyja. Szóval nem fél a magasban (sem), elég, ha én aggódom érte rettenetesen. Volt, aki már egyenesen helikopter-szülőnek nevezett emiatt, de én ezzel mit sem törődve akkor is megyek vele mindenhová. Talán azért, mert mát láttam leesni. Meg aztán semmi félelemérzet nincs benne. Úgyis rám fér egy kis mászás, na!
Na, de mitől van ennyi energiája? Eszik rendesen, hála Istennek. Bármit, bármikor, bárhol. Nyáron szépen kijöttek az őrlőfogai (az utolsó négy hiányzik még), úgyhogy a pépesítéssel sem kell bíbelődnöm régóta. Nem válogatós egyáltalán, a zöldséget-gyümölcsöt kifejezetten szereti. Néha mondjuk túlzásokba is esik etéren. A szomszéd hóemberének az orrába azért mégsem kellett volna beleharapni, vagy mégis? Szerinte vfinom volt...
Amúgy időközben felébredt. Itt ül az ölemben. Szóval időm kevés. Flórika bármikor úgy dönthet, most már hagyjam abba. De addig is leírom, hogy márc. 2-től bölcsibe megy. Az apukája fogja beszoktatni. De most megyünk, eszünk egy kicsit a tegnapi torta maradékából. Írok majd még!
Abonnieren
Posts (Atom)