Drive it. Feel it. Love it.

Na, vajon ez milyen poszt lesz? Hát persze, hogy az új elektromos biciklimröl fog szólni! 2024. szeptember 18-án történt meg a csoda: elektromos bicikli tulajdonos lettem!

Hosszú és rögös út vezetett idáig, megküzdöttem a végeredményért rendesen! 4 különbözö boltban próbáltam ki összesen 12 különbözö biciklit. És micsoda eladókkal hozott össze közben a sors! Ebben a posztban föként nekik állítok emléket. 1. A hagymaszagú zokni-szandálos motyogós Na nehogy már ellödd az összes patronodat az elsö figurára Terike! Pedig de! Az összes fenti jelzö egyetelen személy leírásához tartozik! A biciklibolt elég jóhírü, két éve vettem itt egy biciklit (az utolsó nem elektromosat), akkor nagyon meg voltam elégedve a tanácsadással. Bezzeg most! Odajön hozzám a nálam láthatóan jóval idösebb ürge, gyorsan felvázolom neki, mi kéne ha vóna: sík terepen, hobbijelleggel, saját részre, adjad a drótszamarat, de rögtön! Négy fajta biciklit mutatott meg, nem mondhatnám, hogy különösebb elánnal. Kb. annyira érdekelte a tény, hogy veszek-e töle biciklit, mint engem a lottószámok (nem lottózok). Határozottan éreztem rajta, hogy zavarom, igazából sokkal szívesebben bütykölne hátul a mühelyben. Csak akkor villanyozódott fel egy kicsit, amikor - nem tudom, milyen apropóból - elmesélte, hogy már 25 éve dolgozik itt. Amúgy lelkesedés nuku. Arra már ki se térek, hogy kérdés nélkül azonnal letegezett, mint egyébként az összes eladó, akiröl most írni fogok. Szokatlan nekem ez itt Németben, föleg így 44 évesen...de oké, fogadjuk el, hogy itt a bringás közegben mindenki országos nagy cimbi. Mert ha még csak a tegezéssel lett volna baj. Elmondhatatlanul borzalmasan halkan beszélt, jópár dologra többször is rá kellett kérdeznem, mert egyszerüen nem hallottam, mit mond. De nem mertem hozzá túl közel menni a hagymaszag miatt...ahhh...dilemma! Amúgy kifejezetten irritálta, hogy mertem 5 percnél tovább kipróbálni egy-egy biciklit. Hiszen ezeket neki még el kell adnia! Hogy merem elkoptatni a gumit! Nos, ha engem valamivel nagyon ki lehet hozni a sodromból, az nem a hagymaszag, nem a zokni-szandál, de még csak nem is a motyogás esetleg a kérdés nélküli letegezés. Hanem a kicsinyesség. 4-5000 eurós biciklikröl beszélünk...nem tudom, ki hogy van vele, ez nekem egy rohadt nagy befektetésnek számít. Nem hozom meg a döntést Hübelebalázs módjára...éreznem kell, hogy ezt a biciklit nekem tervezték-e vagy sem...az mondjuk nagyon gyorsan kiderült, hogy ezt az összeget nem itt fogom elkölteni. Ugorjunk! 2. A gyorsbeszédü hipszter Ez a pofa abban a boltban fogadott, ahol még Jan vette a saját elektromos biciklijét úgy hét éve. Trendi bozontos Rumcájsz-szakállat viselt, meg olyan oldalra nyalt hajat, mint amilyen Justin Biebernek volt abban asz idöszakában, amikor azt vonyította, hogy BABY! Na, ö volt az az illetö, aki valószínüleg meg van gyözödve ról, ahogy az emberek úgy jönnek a világra (de legalábbis a bicikliboltba) hogy a kisujjukban van a teljes szaktudomány. Csak ezzel tudom magyarázni, hogy olyan sebességgel öntött nyakon olyan mennyiségü szakmai információval, hogy a fal adta a másikat. Nyilván volt már némi fogalmam a témáról, de azért ez a tempó egy kicsit sokkolt...hogy már szinte ilyen (szakmailag) bensöséges cseverészést próbált velem folytatni. Itt végül három biciklit póbáltam ki, nem mérték se az idöt, se a kilométert, csalinkáztam, amerre akartam. Fura érzés volt a hatalmas trendi boltból kihajtva szembesülni a szürke konténervárossal, ahol menekültek laknak...én itt ilyen szuper bicikliket próbálgatok, nekik pedig egy szatyorban elfér a vagyonuk...végül innen is üres kézzel, illetve üres csomagtartóval mentem haza. 3. A láthatatlan Elmentem még abba a gigaboltba is, ami egyenesen Németország legnagyobb bicikliboltjának hirdeti magát, mert miért ne. És szerintem nem túloznak. Bitang nagy alapterületü boltot képzeljetek el, saját biciklipályával, utcán próbálgatásról szó sem lehetett. Egy órát voltam bent, két biciklit tekertem fel s alá ezerrel. Közben teljesen magamra voltam utalva, eladót egy szálat nem láttam, illetve egyet mintha mégis...utána szóltam, de elsietett. Sosem felejtem azt a csinos zakót. Na jöjjön is a szerencsés negyedik! 4. Aki ráhajtott a férjemre De csak, miután már szinte megállapodtunk a vásárlásról. Ennyi becsület azért volt benne. Igazából még most sem ocsúdtam fel az élményböl. Nem volt ilyesmire még példa az elmúlt 25 évben, legalábbis az én jelenlétemben biztosan nem. Pedig olyan jól indult az egész. Elöször Jan nélkül voltam a boltban. Ez a hapsi se beszélt lassan, de azért elég összeszedetten és érthetöen, ráadásul rámutatott, hogy nem is olyan messze van tölünk egy bicikligyár (Campus) és ugyan miért ne támogatnám a német bicikliipart (a dolog szépséghibája annyi, hogy Jan szerint a világon minden bicikliváz Kínában készül...de efelett most hunyjunk szemet egy pillanatra). Kipróbáltam, hajtottam, tekertem és egyszer csak azt éreztem mint annak idején a menyasszonyi ruhámnál: EZ LESZ AZ!

Akármilyen biztos is voltam a megérzésemben, éltem a 24 órás folgalási jogommal és azért aludtam rá még egyet. Másnap pedig magammal cibáltam a férjemet, mégiscsak ö használ napi szinten elektromos biciklit évek óta, csak jobban ért hozzá (bár mostanra már én is kikupálódtam valamelyest a témában). Az eladó rögtön nagyon felvillanyozódott, amint konstatálta, hogy nem egyedül érkeztem. Egészen pontosan különleges bánásmódban részesített bennünket. Kezdte azzal, hogy leszedett Janról pár macskaszört (itt kellett volna menekülöre fogni!). Hát még amikor megtudta, hogy Jan akar venni gumit (biciklire!) meg kereket meg nyerget...hát ott olvadozott. Alig várta, hogy eltünjek még egy utolsó próbakörre (biztos ami biztos). Mire visszaértem az üzeltbe, már legeslegjobb barátok voltak...az agyamat eldobtam ettöl. No de spongyát rá, Jant viszont nem engedem többet oda egyedül az tuti. Letettük az elöleget, másnap pedig szépen hazatekertem a személyemre beállított biciklivel. Micsoda érzés! Imádom a tekerés minden egyes pillanatát! Fogalmam sem volt, hogy a bicikliimádatomat lehet még fokozni!

Pedig de! Múltkor már a biciklimmel álmodtam...az eladó pedig valószínüsíthetöen Jannal, de ebbe most ne menjünk bele...lényeg, hogy egy annyira fantasztikus bicikli tulajdonosa lettem, hogy minden szabad percemben tekerni akarom...esöben, szélben...maga a csoda! Lesz róla még poszt, csak most megyek megnézem ki hívogatja ilyen késön Jant:-))) PS: A bejegyzés címe onnan ered, hogy ezt írja ki a drága kis biciklim kijelzöje, amikor bekapcsolom.