Canon

Tóbiás társasági lény. Felnőttekkel is kiválóan el tud társalogni, valójában bármiről.

Itt van most nálunk látogatóban Opa, meg az ő japán élettársa. Végtelenül kedves hölgyről van szó, aki nagyon szívesen játszik a fiúkkal. Tegnap éppen Tóbival raktak ki valami puzzle-t. Tóbi ritkán van csendben, most is ő vitte a szót. Ezt hallgattam ki:

"Tudod, nemrég voltunk orvosnál. És a váróteremben volt egy naptár. A Fuji volt rajta. Minden hónapban a Fuji volt rajta, hogy hogy néz ki ősszel-télen-nyáron-tavasszal. Nagyon szép volt. A Fuji Japánban van. És ezt azért mondtam el neked, mert te is japán vagy. Gondoltam, érdekel."

Persze midnezt németül. Lassan kiadhatja a "Hogyan társalogjunk illő módon japánokkal?" c. könyvet!

Piros hó

Április elseje itt sem múlhat el nyomtalanul. Hadd osszam meg veletek az egyik házi feladatomat abból az időből, amikor éppen az interjú műfaját csépeltük.

HVG – Portré

Baukó (VV) Éva

celebügyi miniszteri biztos

Névjegy:

"Középiskolás koromban arról álmodoztam, hogy egyszer portréinterjú készül velem a HVG-be" – világít rá az EMMI nemrég kinevezett 32 éves miniszteri biztosa arra, hogy még az ő személyiségének is vannak rejtett rétegei. A tősgyökeres pécsi tanítónő anya és a hasonlóan lokálpatrióta gázszerelő apa mindig is az értelmiségi pálya felé terelgették egyszem lányukat. Akiről viszont hamar kiderült, hogy külső adottságainak köszönhetően a modellpályán is tud érvényesülni. "A szüleim az első sorban tapsoltak, amikor elnyertem a Pécs Szépe címet. Én azonban többre vágytam." A Corvinus Egyetem külgazdasági szakára jelentkezett, ahová elsőre fel is vették. A summa cum laude minősítésű diploma megszerzése után egyenes út vezetett volna a Külügyminisztériumba, ám ő nem fogadta el a felkínált állást. Az egyetemen maradt tanársegédként, életét és munkáját így a tudomány szolgálatába állítva. S mivel az oktatói munkabérből nem tudta támogatni időközben nyugdíjassá vált szüleit, időnként vállalt hoszteszkedést is. Éppen egy ilyen munka során figyelt fel rá az RTL Klub producere 2010-ben, aki az újonnan induló Való Világ 4. szériájába keresett játékosokat. Mint mindenben, ebben a műfajban is maximalista volt, nehezen dolgozta fel, hogy "letaszított a trónról az a díszgörög". S bár a közvélemény ezután főként botrányhősnőként könyvelte el, valamint az alkohollal is meggyűlt a baja, tudta, hogy az ő ideje még csak ezután következik. Bízott benne, hogy valakinek feltűnik: a dekoratív külső éles elmét takar. Nem kellett sokáig várnia. 2014 végén Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere személyesen kérte fel, hogy celebügyi miniszteri biztosként segítse a minisztérium munkáját.

Az immáron komoly kormányzati funkciót betöltő szépség egyedül él Pesten, garzonját csupán palotapincsijével osztja meg. "Bár hozzátartozna a szakmámhoz, nincsen tévém. A hírekről a telefonom segítségével tájékozódom, a kikapcsolódást pedig a korareggeli jógázás jelenti. Ilyenkor támadnak a legjobb gondolataim."

Feltételezzük, kellett némi politikai kapcsolat ahhoz, hogy a neve egyáltalán felmerüljön miniszteri biztosként. Hogyan értesült arról, hogy ilyen komoly pozícióra szemelték ki?

Soha semmi közöm nem volt a politikához. Amikor először felhívtak a miniszter úr titkárságáról, és bemondták, hogy EMMI, majd elolvadtam a gyönyörűségtől. Meg voltam győződve róla, hogy Amerikából hívnak és a tévés munkásságomat akarják díjazni.

Akkor nem csak bennünket lepett meg a dolog. Ez megnyugtató. Mi az Ön feladata egyáltalán?

Nem sértődőm meg, sokan nem tudják feldolgozni, hogy az egykori villalakó ma saját sofőrös autóval közlekedik. Az, hogy létrehozták a pozíciómat, Balog miniszter úr széleslátókörűségének köszönhető. Felismerte ugyanis, hogy a mai fiatalok jobban ismerik a celebeket mint a politikusok neveit. Őket szeretné megszólítani rajtam, illetve a többi hírességen keresztül.

Hogyan kell elképzelni az Önök együttműködését? Mostantól a valóságshow-hősök fogják meghatározni az ország kulturális irányvonalát?

Kérem, ne menjünk ilyen messzire. Jelen pillanatban arról tartok workshop-okat a minisztérium munkatársainak, hogyan működik a média, miként születnek a celebek. Ez egy állandóan változó világ, amit belülről láttam, sőt, még látok most is.

Az ám, hiszen a minisztérium-beli munkája mellett Ön továbbra is az RTL Klub munkatársa, a Való Világ háttérműsorát, a BeleValó Világot vezeti. Tényleg, nem okoz gondot ez a kettősség az életében? Nem csúfolta még senki excellenciás asszonynak a háta mögött?

A producerem kifejezetten büszke rám. Bár tudja, hogy most már kevésbé vagyok terhelhető, hosszú távon számítanak rám a csatornánál. Kifejezetten kamatoztatni is tudják az én kormányzati kapcsolataimat és a kifinomult kommunikációs képességemet.

Hú, most nagyon rejtélyesen fogalmazott. Jó nyomon járunk, ha azt feltételezzük, az Ön keze van az RTL Klub-ot különösen sújtó reklámadó eltörlésében?

Nem akarok nagyképű lenni, de van hozzá közöm. Valójában ez az én pozícióm lényege: meg kell győznöm a felsőbb politikai erőket, hogy ne becsüljék alá a legnézettebb kereskedelmi csatorna népnevelő erejét. Ha kell, állítsák hadrendbe a celebeket egy jó ügy érdekében. Ehhez viszont az is kell, hogy az adott csatornának megérje Magyarországon működni.

Látjuk, máris kiválóan elsajátította a diplomatikus válaszadás tudományát. Erre nyilván szüksége is van az új pozíciójában. Tényleg, hogyan fogadja a közismerten keresztény-konzervatív állomány, hogy Ön időnként fehérneműs képekkel kíván jó éjszakát a Facebook-on?

Köszönöm, hogy felhozta ezt a témát. Celebügyi biztosként az is a feladatom, hogy felvilágosítsam és továbbképezzem a minisztériumi dolgozókat a közösségi média erejéről és társadalmi hasznáról. Higgyék el, én ebben profi vagyok.

Szemernyi kétségünk sincs efelől. Az Ön személyisége tehát elbírja a kettős terhelést. De hogyan fogadták a szülei, hogy egyetlen gyermekük politikai babérokra tört? Nem akarnának már inkább unokázni?

A szüleim mindig és mindenben támogattak. S bár rögös út vezetett el idáig, ma már nagyon büszkék rám. Fiatal vagyok még, a családalapításnak is el fog jönni az ideje.

Úgy legyen. Végezetül hadd kérezzük meg: eljátszott már azzal a gondolattal, hogyan folytatja a mandátuma lejárta után? Marad a politikai pályán? Vagy újra irány a dzsungel?

Így vagy úgy, jobb, ha megszokom, hogy állandóan majmokkal vagyok körülvéve.

Verbalitás

Két és fél év nagy különbség. Időben, térben egyaránt. Hát még a fiaim között. Hallgassátok csak:

Tóbiás: Anya, tudtad? Most nem tavasz van, hanem rügymozdító március!

Flóri történetet mesél: Apa Fofó Meme Auá Popó (vagyis apa elvitte a macskát az állatorvoshoz műtétre....)

Enyém, tiéd!

Nincs hely, nincs hely, nincs hely! Hát fújd a gyertyát gyorsan el és kívánj szépeket!!!! Boldog NEM születésnap...hú! De zavaros! Pedig én csak arra akarok utalni, hogy ma egy éves a blog!!! Éljen, éljen! De közben azt is meg akartam osztani veletek, hogy IMÁDOM azt a részt az Alíz Csodaországban című filmben, amikor 364 NEMszületésnapot ünnepelnek egyhuzamban...na, ne legyek már ennyire nyakatekert és körmönfont és egyáltalán. Hiszen láttunk már macskát mosoly nélkül....

Szóval ezt is megértük! Egy éve sikerült fenntartanom magamat meg a figyelmeteket. Azt nem állíthatom, hogy masszív olvasótáborom alakult ki, de azért a stabil olvasóim megvannak. Sőt! Múlt szombaton kedvenc blogként is hivatkoztak rám. Szóval már megérte!

Imádom magamat olvasni amúgy, tudtátok? Valójában semmi nem szórakoztat annyira, mint a saját soraim! Úgyhogy az imént újra átfutottam néhány bejegyzésemet, még a hőskorból. Mit is ígértem nektek és magamnak egy évvel ezelőtt? Lesz majd szó a fiaimról (volt!), az életmódváltásról (ez is sikeresen abszolválva a Nők Lapjának köszönhetően), és amit akkor még nem is tudtam (csak reméltem): elindultam az íróvá válás útján. Csak így tovább! Ja és még egy lényeges momentum: most is tele van csokinyuszival a titkos szekrény, ugyanúgy, mint egy éve, de most eszembe se jut megenni őket (palacsintával vártak este a fiaim!) És még mindig vállalhatatlan rendetlenségben tartom a hivatalos irataimat...bár az idevágó mappákat már régesrég megvettem.

De nézzünk a jövőbe! Mit ígérek a következő évre? Újabb ötven színvonalas posztot Tóbikáról, Flórikáról, múlt és jelen nagy tetteiről és írói kibontakozásomról, az első öt és még számtalan másik kilométer lefutásáról, a 40-42-es ruhatáram aktivizálásáról....

...és arról, hogy az élet SZÉP!!!!!!!!!!! (itt pont Törökben rovom a köröket)

Fun fearless female

A péntek nálunk mindig rohanós nap. Főleg, ha délután iskolába megyek. Mint az őrült, rohanok fél egykor Tóbikáért az oviba, egykor már a nulláson kell döngetnem, hogy kettőre beérjek. Így volt ez tegnap is. Gyerünk, gyerünk fiam, öltözzél, vedd le a benti cipődet, majd otthon mész el pisilni, anyádat hajtja a tudásszomj. A gyermek nagy elánnal készülődne, de csak toporog, csak mocorog, végül így szól: Anya, mondanom kell valamit. Jaj, kisfiam, fontos, sürgős, most? Igen! - hangzik a határozott felelet. Jó, de csak röviden. Leülünk, átkarol, majd a két kezébe veszi az arcomat. Boldog nőnapot Anya! - anya les, szipog, s ami a lényeg, hogy már egyáltalán nem siet. Drága Kisfiam! Hát te honnan tudsz ilyeneket? Kiket ünneplünk nőnapon? S nem késik a felelet: az asszonyokat és a hölgyeket! Te asszony vagy, mert neked van férjed!

I

Nem könnyű, de azért igyekszem!

Money can't buy

Basszus, állandóan magamról írok, pedig van nekem két elragadó fiam is. A nagyobbik valami eszement verbalitással rendelkezik, már most. Két dialógus a közelmúltból:

Tóbi: Anya, neked sok pénzed van? Mindent megvehetsz?
Anya: Nem, nem vehetek meg mindent. Egészséget és boldogságot például nem lehet pénzért venni.
Tóbi: Csak szeretetből?

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!

De van tovább is:

Tóbi: Anya, tudtad, egyszer a földből el fog fogyni az olaj. És akkor minden autó állni fog.
Anya: Igen? És lesz olyan autó, ami tud majd menni?
Tóbi: Igen, az elektroautó!

Négy és fél éves a szentem...

Három éve már ennek, hogy ilyen kis szöszi volt...

Amikor a golyó

Lassan kezdek rábredni, apukám mibe őrült bele időnként. Többek között, persze. Abba, hogy ha ő valamit leírt (és nyilvan ő erről a valamiről ezerszázalékosan meg volt győződve), akkor azt százan százféleképpen értelmezték. Meg értékelték. Az egekbe magasztalák. Esetleg a sárba tiporták. Mert ez egy ilyen szakma. Már én is tudom, pedig hol vagyok én még a komoly művektől. De már házi feladatnak is sikerült olyan megosztót írnom, amivel egymásnak ugrasztottam a két kurzusvezetőmet. A feladat az volt, hogy írjunk egy jegyzetet max. 800 karakterben egy aktuális témáról. A leadási határidő febr. 20. volt, így én nem is írhattam másról, mint:

Nyelvtudás

Oroszul tudni kell. Vagy legalább angolul. Helyesen. De mit tehet a mai fiatal? A rendszerváltás kultuszminisztere a legnagyobb tetteként hangoztatja, hogy 1989-ben eltörölte a kötelező orosznyelv oktatást. Ezért mi, '80-asok már csak hírből ismerjük a cirill betűket. Meg a hírekből. Például a keddiekből, amikor egy alul(sem)öltözött hölgy próbálta hazatérésre biztatni Oroszország első emberét. Putin go at home! - sértette a fülét az angolt legalább alapszinten bíróknak. Bár a közelben állók inkább a meztelen domborulatok láttán hüledeztek. Még a készenléti rendőrök is megdermedtek. Egy percen keresztül ömlöttek a szitokszavak, mire képesek voltak határozott cselekedetre. Később kiderült: az aktivista Párizsból érkezett. Ott sosem volt kötelező az orosz nyelv. Úgy tűnik, az angol sem.

                                                                  ****************

Én természetesen minden olvasáskor elhűlök attól a zsenialitástól, amit sikerült belesűrítenem ebbe a néhány sorba. De nincs ezzel mindenki így:

"Alapvetően teljesítetted a feladatot: rövid vagy, tömör, egy logikára felhúzott… - mégis, nem érintettél meg. És nem azért, mert én nem figyeltem a Putyin-keddet, de nem mondtál ki semmi pluszt: plusz érzelmet, plusz véleményt vagy bármit."

Szinte már azon kapnám magam, hogy elgondolkozom, hogyan lehetett volna a fenti elvárásoknak megfelelni. De akkor gyorsan előhúzom a másik ítéletet:

"Ritkán ellentétes a véleményünk, de most határozottan az: nekem nagyon tetszett - éppen a fanyar, intellektuális humora miatt. Tökéletes ÉS glossza stílusában íródott - és hogyne lenne benne vélemény! (Nekem még a cím is tetszik, ebben a kontextusban ez is fanyar, ironikus.)"

Na most akkor fasza gyerek vagyok vagy fasza gyerek vagyok?? 

Vagy ahogy már Ümit barátom is megmondta: you can not be everybody's Darling!!!!